Szmog és légzőszervi panaszok
A szmog típusai
Kétféle szmogot különböztetünk meg, a nyári, azaz Los Angeles-i típusú szmogot, illetve a téli, azaz londoni típusú szmogot. A nyári szmog okozója a gépjárművek kipufogóiból származó szennyező anyagok, a nitrogén-dioxid és a szén-monoxid, illetve az ózon. Jellemzően meleg, napos időben, szélcsend mellett alakul ki.
A téli légszennyezettség elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, gáz) égéstermékeinek a légtérbe kerüléséből alakul ki, szintén erős szélcsend mellett.
A szmog leggyakoribb alkotóelemei és egészségügyi hatásuk
Particulate Matter (PM): Angol néven így hívják a szálló por 10 mikrométernél kisebb átmérőjű szemcséit. A szálló por égéstermékekből, fémrészecskékből (nehéz fémek és azbeszt) áll. A szálló por forrásai a diesel üzemű gépjárművek és a széntüzelésű rendszerek. Nem elhanyagolható mértékben a szilárd burkolatú utak eróziója során is jelentős mennyiségű PM kerül a légtérbe. A 10 mikrométer átmérőjűnél kisebb szemcsék akadálytalanul jutnak az alsó légutakba, a 2,5 mikrométernél kisebbek (PM 2,5) pedig a tüdő léghólyagocskáiba is bekerülnek, ahonnan nagyon nehezen tudnak kiürülni. Fontos tudni, hogy a PM minimális mértékben is egészségkárosító. A PM koncentráció megemelkedése a városok levegőjében fokozottan irritálja a nyálkahártyákat, köhögést, nehézlégzést, asztmás rohamot okozhat, súlyosbítja a légzőszervi betegek állapotát, a tüdőrák kialakulásának rizikóját növeli, így csökkenti a várható élettartamot. A szálló por által leginkább veszélyeztetettebbek a még fejlődésben lévő, 14 év alatti gyermekek.
Kén-dioxid (SO2): A kén tartalmú tüzelőanyagok (szén és olaj) elégetésével kerül a légtérbe. A műtrágyagyártás és az alumínium ipar is jelentős mennyiségben juttatja a kén-dioxidot a levegőbe. Az élő szervezetekre mérgező hatású, savas kémhatása révén izgatja a nyálkahártyát. A véráramba kerülve, a hemoglobinhoz kötődve azt szulf-hemoglobinná alakítja, így az nem képes oxigént szállítani. Akut mérgezés vagy tartós expozíció esetén irritálja az orr- és toroknyálkahártyát, a tüdőt. Fokozott váladéktermelődés indul meg, köhögést és asztmás rohamokat provokálhat. Krónikus esetben légzőszervi betegségekhez, krónikus bronchitis kialakulásához vezethet. A SO2 káros hatásai leginkább a gyermekeket, és a krónikus légúti betegségekben szenvedőket (asztma, COPD) érinti.
Ózon (O3), nitrogén-oxid (NOX) és nitrogén-dioxid (NO2): A NO2 nem közvetlenül kerül a légtérbe, hanem nitrogén-oxid és egyéb nitrogén-oxidok más anyagokkal történő légköri reakciójából keletkezik. A városokban az NO2 legnagyobb kibocsájtói a gépkocsik, a légtérbe került NO2 80 százalékát adják.
A talajközeli ózon nitrogén-oxidokból és illó szerves vegyületekből fotokémiai úton, napsugárzás hatására keletkezik, jelentős alkotója a nyári szmognak.
A NO2 a légúti nyálkahártyához kötődve salétromos savvá illetve salétromsavvá alakul, helyileg roncsolja az élő szövetet. Felszívódva a véráramba jut, a hemoglobint methemoglobinná oxidálja, amely így már nem képes az oxigén szállítására. A NO2 tartós jelenléte a levegőben csökkenti a tüdő ellenálló képességét fertőzésekkel szemben, súlyosbítja az asztmás kórképeket, a tüdőfunkciók gyengüléséhez, és vérképi elváltozásokhoz vezet. Heveny mérgezés esetén tüdővizenyő, tüdőgyulladás is kialakulhat.
Az ózon a légzőszervek nyálkahártyáját irritálja, súlyosbítja a krónikus betegek állapotát, különösen a hörghurutban, asztmában szenvedőkét. Egészséges emberekre is egészségkárosító hatással van, jelentősen rontja a tüdőfunkciókat, kiválthatja a légzőszervek gyulladását, a pollen allergiások állapotát negatívan befolyásolja.
1952 decemberében, a nagy londoni szmog idején a várost több napra sűrű szmog borította el. A kórházi jelentések szerint több mint 4 ezer ember halálát okozta a légszennyezés. Az áldozatok zöme idős ember és fiatal, illetve krónikus beteg volt. A haláleseteket tüdőgyulladás, gennyes hörghurut okozta.
(Magyar Zsuzsanna, lektorálta: Dr. Gocs Nelli, szakgyógyszerész)
2014. 11. 10.